„Az Istennek szentelt élet elsőrangú feladata, hogy láthatóvá tegye a csodákat,melyeket Isten a meghívott emberek törékeny természetében művel.” (Vita consecrata)

Istenes Szent János kórházi rendje a betegápolás különleges fogadalmával (hospitalitás) szolgálja a szegényeket és betegeket. Így követi a szenvedő és irgalmas Krisztus példáját, aki megkülönböztetett szeretettel volt a betegek iránt, s így halad szent Rendalapítójának nyomdokain, aki az Urat „e világon mindenek fölött” szerette.

Istenes Szent János atyánk kezdeményezése a szegényekért és betegekért meglepő és
meghökkentő volt. Ugyanakkor fénysugárként hatott, amely új utakat mutatott az emberek ápolásában és a velük való emberséges bánásmódban. Gyakorlatilag a semmiből egy alternatív modellt hozott létre, amely megmutatta, hogy miként válhat az ember elkötelezetté, kereszténnyé, és a gyengék testvérévé. Ébreszgette az emberek lelkiismeretét, s új úton járt a szegények és a társadalomból kiszorított embercsoportok megmentésében.

Ez a gyógyításban és az egyház életében is úgy hatott, mint a kovász.

Felismerése különösen a gonosz szellemektől megszállottnak tartott elmebetegek – akiket folyamatosan brutálisan vertek – ápolásában volt forradalmian új. Ő semmit sem tudott azokról a mai gyógyszeres kezelési módokról, amelyek a lelki zavarok mélyebb okait ugyan képtelenek elérni, de azt pontosan tudta, hogy a lelkibetegek szorulnak a legnagyobb mértékben szeretetre.

Granadai ispotályának főbejáratánál a következő feliratot függesztette ki: „A szív parancsoljon!” Ez a felirat Istenes János tevékenységének forrását mutatta meg, s azt jelenti, hogy Benne a szeretet jutott érvényre, ami nagy hatalom, és ellenállhatatlan erő. A szív személyiségünk legbelsőbb magja, ami érzelmi erőt, érzékeny lelkületet, melegséget és intuitív felismerést nyújt. Szív és szeretet összetartoznak, és egyedül képesek arra, hogy az ember lelki éhségét csillapítsák. Istenes János munkásságának alapját jelenti az, hogy meghallotta a szív hangját, amely hangot az értelem nem képes felfogni.

Ma nem utánozhatjuk egyszerűen Istenes Szent János tetteit. Korunk viszonyai másmilyenek, de követőiként feladatunk a ránkbízottakat a befogadottság élményével és a védettség érzésével megajándékozni. Példája nyomán arra a titokra figyelünk, amely a Betegápoló Irgalmasrend gyógyító kultúráját létrehozta: az Igére, a Biblia tanítására és a Kereszt tudományára. Jól tudjuk: egy kultúra addig él, míg kapcsolatban van azzal a titokkal, ami létrehozta.

A Rendünk küldetését meghatározó hospitalitás szellemében kötelességünk korunk kihívásaival szembesülni, és a segítségre szorulókat szolgálatunk középpontjába állítani.

A hospitalitás, vagyis befogadó szeretet gazdag tartalma jelenti a segítséget kereső emberekhez történő odafordulást, fenntartások és feltétel nélkül, hogy a jó valóban kifejthesse hatását. Ennek magas szakmai színvonalon kell megtörténnie, amit Istenes Szent János emberképének megfelelően kiegészít az emberséges magatartás és az emberek lelki igényével való törődés.

Istenes Szent János (1495. március 8–1550. március 8.) Granadából kiinduló életműve gyorsan terjedt Európában és az Újvilágban. Lelkes keresztények százait ragadta magával. Közülük néhányan közösségekbe, fraternitásokba tömörültek, és az evangéliumi tanácsokat követve szegénységben, tisztaságban és engedelmességben éltek. Lepantónál már a „hospitaltestvérek” látták el a seborvosi szolgálatot.

V. Szent Piusz pápa 1572-ben azzal honorálta, a sebesült katonák ápolása során tanúsított hősiességüket, hogy jóváhagyta a közösséget Licet ex debito bullájával, és Szent Ágoston regulájának megtartására kötelezte őket.

V. Sixtus pápa 1586-ban laikus szerzetesrenddé nyilvánította a közösséget. Ő engedélyezte a fogadalmakat és a rendi káptalanok tartását. Így, hivatalos bejegyzésre került a Szentszéknél Istenes Szent János betegápoló rendje, a Betegápoló Irgalmasrend.

VIII. Orbán pápa 1630-ban a boldogok, VIII. Sándor pedig 1690-ben a szentek sorába emelte Istenes Szent Jánost, aki az istenes jelzőt már életében a Tuy-i megyéspüspöktől megkapta.

A Betegápoló Irgalmasrend a legjelentősebb betegápoló férfi szerzetesrend, amelyet a sematizmusok ebbe a kategóriába sorolnak. Abban különbözik más szerzetesrendektől, hogy tagjai szinte teljes egészében laikusok. Olyan szerzetesi fogadalmat tevő orvosok, gyógyszerészek, segédorvosok, műtősök, ápolók, akik rendi keretben élnek és/vagy a Rend kórházaiban, intézményeiben dolgoznak, vagy mások által fenntartott kórházakban, intézményekben. Rendházanként csak egy-két felszentelt pap van, akik részint a rendtagok, részint az ápoltak lelkigondozását végzik.