Istenes Szent János érdeklődésének középpontjában az ember állt: lehetett az akár munkatárs, hozzátartozó, jóindulatú segítő vagy éppen egy bíráló. De tevékenységét mindenekelőtt a bajbajutott és gondokkal küszködő emberekre irányította.
A remény, amit Istenes Szent János továbbadott embertársainak, mély hitében gyökerezett. Azzal gyakorolta a keresztény szeretetet, hogy türelemmel és tisztelettel közeledett felebarátai felé, és irgalmasságot gyakorolt.
Erős jelleme és kiemelkedő jellemvonásai állították a nélkülözők szolgálatába: Istenbe vetett hite, érzékenysége, önzetlensége és szívének gazdagsága. Életmottója így hangzott: „Legyetek jók magatokhoz testvérek azáltal, hogy másoknak jót tesztek”.
Mi mint irgalmasrendi szerzetesek, munkatársainkkal együtt ápoljuk Istenes Szent János örökségét és a következő szempontok szerint közeledünk embertársainkhoz:
Szeretetünkkel biztonságot és emberséget sugárzunk a bajbajutottak felé. Minden emberben tiszteljük identitását, sértetlenségét. Saját fizikai, pszichikai, szociális és spirituális dimenzióival együtt ismerjük meg és fogadjuk el.
A keresztény hitben a bizalom tanít meg bennünket arra, hogy minden embert megillet saját méltóságának és személyének elismerése. Ez abban gyökerezik, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Az emberi méltóság kikezdhetetlen: az emberi egyenlőség alapját képezi. Ez nem függ sem nemtől, vallástól, kortól, származástól, kultúrától, szociális státusztól, sem az egyes ember testi és lelki állapotától.
Az emberi élet keresztény felfogásunk szerint Isten ajándéka. Ezért fontos, hogy minden emberi életet - az elejétől egészen Istentől akart végéig - védjünk és ápoljunk.
Az emberi élet értelmének felfedezése, az életben tapasztalt örömök, valamint a remény keresztény életszemléletünk szerves részei. Az embert igényeivel, szükségleteivel és vágyaival együtt kell elfogadnunk: így jobban megismerhetjük életét és környezetét.
Minden cselekedetünk meghatározója az emberi élet egyedülálló értékének és méltóságának a tisztelete.
