A Budai Irgalmasrendi Kórház alapítása puchói és csókai Marczibányi István, valamint felesége kesselőkeői báró Majthényi Mária nevéhez fűződik. A házaspár 1806. október 15.-én létrehozta a Marczibányi Alapítványt, mely többek között a Császárfürdő megvásárlásával és ennek jövedelmeivel kívánta biztosítani a szegény betegek ellátását. Az alapítók az építendő kórház működtetését Istenes Szent János rendjére bízták.

1949-ben államosították a Császár-fürdőt, majd 1950-ben a maradék kórházat. 1951. július 1.-én alakult meg 850 ággyal az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet, mely a későbbiek során több szakaszban még tovább bővült (fénykorában az ágyak száma elérte 1420-at) és visszavonhatatlanul megszületett a közismert és közmegbecsülést elért ORFI.

A jogsérelmek orvoslását követően 2000. július 1-től az intézet kétharmadát ismét a Betegápoló Irgalmas rend működteti.

A Patológiai Osztály története elválaszthatatlan az intézet történetétől. A második háborút megelőző időkben a prosectori feladatokat (és a szövettani diagnosztikát) a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani Intézete látta el, melyet nemes Balogh Ernő professzor vezetett.

Az osztályon dolgozó orvosok szakmai életútja:

Bély Miklós dr.

Egyetemi magántanár, MTA doktora, osztályvezető főorvos

1972-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, kórbonctani és kórszövettani szakorvosi képesítést 1976-ban pedig szerezte meg. 1981-ben az orvostudomány kandidátusa, 1990-ben címzetes egyetemi docens lett; 1994-ben habilitált a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1995-ben Oncocytologiai képesítést (HIETE) szerzett. 1999-ben az orvostudomány doktora (MTA), 2000-ban egyetemi magántanár (Semmelweis Orvostudományi Egyetem).

A SOTE II. sz. Patológiai Intézetében 1985-2005, az I sz. Patológiai Intézetben 1993—2005 között - mint "Külső oktató" - rendszeresen részt vett az Általános, ill. Fogorvosi Karon a magyar, német és angol nyelvű oktatásban.

Számos hazai és külföldi intézetben járt egyéni tanulmányúton:

1966-1977-ben egy évet dolgozott patológusként Hollandiában.

A Soros Alapítvány Kutatói ösztöndíjával két hónapot töltött, mint "Visiting Professor", a London Hospital Medical College, Bone and Joint Research Unit-ban 1988-ban.

Az ILAR Travel Scholarship nyerteseként vett részt 1981-ben a XV. Rheumatologus Világkongresszuson, Párizsban.

A Magyar Patológusok Társaságának 1986-91 között, a Magyar Reumatológusok Egyesületének 1987-1996 között vezetőségi tagja.

1983-ban megalapította a Magyar Interdisciplináris Osteoarthrologiai Szekciót. 1993 - 1999 között a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság vezetõségi tagja. 1993 - 97 között a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság alelnöke, egyben az Osteoarthrologiai Sectio vezetője. A Magyar Fluoridkutató Társaság alapító tagja, ill. 1996-2012 között elnöke.

1973 óta rendszeresen részt vesz tudományos kongresszusokon, ill. rendezvényeken (60 alkalommal, mint meghívott referens, ill. előadó 18 európai országban, Japánban, Kínában és az USA-ban, ebből kb. 25 szemináriumi előadás, ill. számos referátum). Nyolcszázat meghaladó számú előadást tartott magyar, német és angol nyelven. Több mint 450 dolgozata jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban, 40 könyvrészletet írt, két angol nyelvű könyvet szerkesztett és egy angol nyelvű könyv társszerzője.

Fõ kutatási területe: az amyloidosis, az autoimmun betegségek (ezen belül elsősorban a rheumatoid arthritis) klinikopathologiai összefüggéseivel, ill. az autoimmun betegségek szervi manifesztációival és szövődményeivel foglalkozik.

Az osteologia területén belül elsősorban a primer csontdaganatok, osteoarthrosis, osteonecrosis, ill. az.osteofluorosis iránt érdeklődik.

Életút, szakmai pálya részletei vonatkozásában lásd még:

Révai Új Lexikona II. kötet: 730-731. oldal

Ki Kicsoda

MTA Köztestületi Adattár, stb.

Dr. Takács Imre Géza

Főorvos

1974-ben végzett a Debreceni Orvostudományi egyetemen. Pályafutását a kazincbarcikai Városi Tanács Kórházban kezdte. 1979-ben szerzett kórbonctan- kórszövettan szakvizsgát, majd 1980-1993 között Miskolcon, a Semmelweis Kórház Patológiai Osztályán dolgozott Dr. Keresztúry Sándor osztályvezető főorvos szakmai irányítása mellett. Itt májelváltozások vizsgálatával foglalkozott, és a kórházban bevezette a vékony tű aspirációs citológiai szakrendelést. Az onkologiai team keretében főleg emlőelváltozások aspirációs cytologiai vizsgálatát végezte. 1992-től megbízott osztályvezető főorvos volt. 1992-ben cytologiai képesítést, majd amikor szakvizsgára is lehetőség nyílt, citopatológia tárgyból is szakorvosi vizsgát tett.

1993 végétől 2002 januárjáig a Balassagyarmaton a Dr. Kenessey Albert Kórház Patológiai Osztályának osztályvezető főorvosa volt. Egyidejűleg a kórház minőségügyi vezetője is volt,valamint oktatott a helyi Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában is. Működése alatt kapott első alkalommal minőségügyi tanúsítást a kórház.

Egyidejűleg két cikluson keresztül, 8 éven át a MOK Nógrád megyei Szervezete Etikai Bizottságának elnöki feladatait is ellátta, és a MOK etikai Kollégiumának volt a tagja. Részt vett az Orvosetikai Statutum összeállításában.

2001-ben egészségügyi szakmenedzser másoddiplomát szerzett.

2002 februárjától 2007 júliusáig, a kórház megszüntetéséig a MÁV Kórház, és Központi Rendelőintézet Patológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, egyben ennek az osztálynak utolsó osztályvezető főorvosa volt. Itt főleg az endoscopos biopsziás anyagok, köztük a Vater papilla biopsziás anyagainak értékelésével foglalkozott.

A MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet megszűnése után 2008 áprilisától a BIK Patológiai Osztályán folytatta munkáját. 2010-ben nyugdíjba vonult, és jelenleg nyugdíjasként részmunkaidőben dolgozik.

Dr. Szentjóbi Szabó Tamás

Adjunktus, osztályvezető helyettes

1992.: ált. orvos diploma (Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Szeged)

1997.: patológia szakvizsga

1992-2001: Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Patológia Osztály

2001-: Budai Irgalmasrendi Kórház, Patológia Osztály