Az első hazai irgalmasrendi gyógyszertár a budai Szent István királyról nevezett irgalmasrendi konvent és kórház megépítése után, 1815-ben királyi engedéllyel nyílt meg. Háromnegyed évszázados működést, valamint a régi kórház lebontását követően 1903-ban, az új kórház épületének jobb szárnyában kapott helyet. Az új patika szecessziós stílusban került kialakításra, melynek fő jellegzetességeit a növénymintás ornamentikájú csempepadlózat, az indás díszítésű stukkós mennyezet, a homokfúvott üvegű portál és a tízkarú rézcsillár adta. A patika külön ékessége a neogót faragott bútorzat, amely ma már sajnos csak képekről ismert, ugyanis az 1950-es években a kórház udvarán elégették.
Az államosítás évei alatt a gyönyörű neogótikus mennyezettel és kövezettel rendelkező officina helyisége felvételi irodaként működött. A gyógyszertár újranyitásakor az eredeti bútor sajnos nem kerülhetett vissza, mert azt barbár kezek megsemmisítették, lángok martalékává vált. A jelenleg használt, korabeli, 1899-ben készült műemlék bútort egy Ausztriában élő ügyvéd adta át használatra a Betegápoló Irgalmasrendnek.
A rendszerváltás után lehetővé vált a szocializmusban államosított egyházi javak eredeti tulajdonosuknak történő visszaadása. 2000. július 1-jén így indulhatott újra a Budai Irgalmasrendi Kórház, amivel egyidejűleg az ORFI-ból az intézeti központi gyógyszertár is kivált, majd lassan visszanyerte a korábbihoz nagyban hasonlító formáját. Ennek meghatározó eleme az eredetire tökéletesen hasonlító diófa burkolatú patikabútor, amely eredetileg a Róbert Károly körúti egykori Hungária patikába készült, 1899-ben.
Hányattatott sorsának köszönhetően számos, főleg háborús sérülést szerzett, és a patika megszűnésekor magántulajdonba került. Felújítására a millenniumi Álmok álmodói kiállítás kapcsán került sor, ahol a gyógyszerészeti tárlat egyik meghatározó elemeként szolgált. A kiállítást követően, alapvetően a felújítást végző Jakab Attila restaurátornak köszönhetően, lehetőség nyílt arra, hogy tulajdonosa a Budai Irgalmasrendi Kórház 2003-ban újra megnyílt patikája számára tartós használatra átadja. Hasonlóan kiemelendő Székely Orsolya üvegművész segítsége, aki pótolta az évtizedek alatt megsemmisült portálüvegeket, a rézkarú csillár üvegburáit, a munkapultok kandelábereit és a hiányzó zöld üveggombokat.
Míg a kórházban a gyógyítást alapvetően világi orvosok, addig a patika működését hagyományosan a rend tagjai biztosították. A patika ma ismét nagymértékben hasonlít ahhoz, amilyen egykor, száz éve volt. Hangulatával megeleveníti a huszadik század kezdetének atmoszféráját, ezzel nemcsak a rendi kórház, hanem a főváros múltjának egy szeletét is felidézi.