Karácsonyi üzenet
Nem idegenként idegenbe érkezett, övéi közé jött. Ezt a történelmi várakozást tartja ébren az Advent, amikor Karácsonyra, Krisztus születésének megünneplésére készülünk.
Jézus emberré lett, vállalta emberlétünk határait, hogy visszaállítsa a Szeretet Istenének uralmát a szívünkben.
Az Istenember nem emberi nagyságával, nem isteni fölségével, nem szellemi fölényével, nem programjának nagyszerűségével érkezett, de elhozta a szabadságot, kiszabadított bennünket önzésünk börtönéből, elhozta a testvériességet, hogy minden ember szégyenkezés nélkül „viselhesse” ember-arcát.
Jézus beleszületett sötét világunkba. Pesszimizmusunk, gyűlölködéseink, igazságtalanságaink sötét világába. Együtt vándorol velünk, ezért egyetlen éjszaka sem egészen fekete és kilátástalan többé.
Betlehemben a tékozlásból fölkelő emberiséget pillantja meg Fiában az Isten. Rongyaiban ölelte a tékozló fiút magához az atyja. A barlang rongyaiban nekünk is meg kell éreznünk Isten atyai ölelését.
Isten a világ fejedelmének legyőzésére, a bűnbe süllyedt világ meghódítására gyenge gyerekként indult el, isteni fények nélkül. Nekünk is meg kell tanulnunk a karácsonyi fények mögött észrevenni, tisztelni, imádni a karácsonyi fénytelenséget is, a Gyermeket, aki jászolba fektetve, pólyába takarva hozta el az üdvösséget.
A karácsonyi Gyermek felébreszt bennünket, hogy ki ne maradjunk földi életünk megújulásának lehetőségéből. Új ég, Isten emberbarát ege borul fölénk, és új útra lelt a föld, Isten és ember közös útjára.
Jézus emberi születése a humánum hitelességi pecsétje, hogy örök időkre megóvjon az elembertelenedéstől mindenkit, aki igaz emberségre törekszik.
Budapest, 2016 karácsonyán
P. Kozma Imre OH
prior