Gratulálunk a Reumatológia I. Rehabilitációs osztályunk osztályvezető főorvosának, dr. Rojkovich Bernadettnek, aki október 14-én Veres Andrástól, az MKPK elnökétől Pázmány-plakett kitüntetést vehetett át a Magyar Bioetikai Társaság elnökeként 2013 óta végzett munkájáért a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott Pázmány-napi ünnepségen. A cikk ITT olvasható.

Minden halál túl korai. Nem számít, hogy mikor történik, vagy hogy hogyan. Mindig nehéz feldolgozni. Sajnos kedves kollégánkat, dr. Nagy Zoltánt is ideje korán szólította magához az Úr, életének 58. évében, 2020 október 7-én. Hosszú volt az életútja kórházunkig. A kolozsvári egyetemen szerzett diplomát és orvosi pályáját Bukarestben kezdte meg, de a rendszerváltásnak köszönhetően hazánkban folytathatta gyógyító munkáját.

Személyében egy szerény, bárkinek segítő kezet nyújtó, minden és mindenki felé alázattal forduló embert, barátot, munkatársat veszítettünk el. Hihetetlen szakmai tudását szívesen osztotta meg a hozzáfordulókkal, történhetett ez szakmai keretek között vagy épp önzetlenül, kollegális keretek között.

Szomorú és sajgó szívvel vesszük tudomásul, hogy 12 év után már nem tagja kórházunk nagy családjának.

Keszei István soraival búcsúzunk Zoltán barátunktól, kollegánktól:

“A mélybe csak tested merült el,

csak ő tűnt el a föld alatt,

de lényed lényege ezer felé

szóródva is köztünk maradt.”

Izgalmas szakaszba lépett a C szárny élete! 

A koronavírus járvány miatt a Magyar Kormány 2020. március 16-tól meghozott intézkedései és javaslatai, valamint a kórházban megalakult Koronavírus Operatív Team döntései alapján a a kórház kollegiális vezetése a járóbeteg szakrendelések újraindításával kapcsolatban következő általános információkról tájékoztatja a Betegeket, Hozzátartozókat:

Somlói Miklós főorvos úr 2020. május 7-én meghalt. Régóta dolgoztunk együtt. 20 éve együtt indítottuk a kardiológia osztályt az újrainduló Budai Irgalmasrendi Kórházban. Azóta is
az osztály helyettes vezetője volt, aki az elektrofiziológiai labort is vezette. Miklósra mindig számíthattam, munkáját szakmailag nagyon körültekintően végezte el. Kényesen ügyelt arra,
hogy a gyógyítása szakmailag maximálisan megalapozott legyen. Ugyanakkor kirándulásainkon felszabadultan tudott játszani, örülni az együttlétnek. A gyilkos kórral már
hosszabb ideje küzdött. Amikor az Isten látta, hogy az út túl hosszú, a domb túl meredek, a légzés túl nehéz lett átölelte és azt mondta: gyere haza fiam.
Miklós hiányoztál az elmúlt hónapokban is, de reménykedtünk, imádkoztunk, hogy újra köztünk legyél. Mostantól maradnak nekünk az emlékek, amit most még nehéz felfogni, elfogadni.

Isten veled Miklós !

Prof.Dr.Tomcsányi János