A kifejezés a latin hospitalitas szóból származik és befogadó szeretetnek fordítható. Fontos azonban, hogy kiegészítsük ezt újabb dimenziókkal ahhoz, hogy a szó a Betegápoló Irgalmasrend szellemiségét minden szempontból kifejezze.

A hospitalitás karizmája a rendalapító Istenes Szent János tevékenységét fejezi ki, aki az egész embert gyógyító és befogadó szeretettel közeledett bajban lévő embertársai felé. Életszemlélete szerint a csak szakmai megközelítésen túl figyelembe kell venni embertársaink gondozásában a spirituális dimenziót is. Ezért hivatásunkat így fogalmazzuk meg: jót tenni a rászorulókkal magas szakmai szinten, de egyúttal fenntartás és feltétel nélküli szolgálattal.

A Betegápoló Irgalmasrend szellemében a hospitalitás tehát nem más, mint korlátlan, szakmailag kompetens és keresztény értékekre épülő befogadó szeretet.

Ezt a megállapítást minden időben az aktuálisan működő apostoli intézmény céljainak szolgálatára kell átültetni. A működés alapjait Istenes Szent János Rendalapító élete szolgáltatja.

Példák a hospitalitás újszerű megélésére a jelenlegi irgalmasrendi intézményrendszeren belül

• közkórház és szakrendelő (Budapest, Grác, Klagenfurt, Linz, Bécs, Salzburg);
• idősotthon (Érd, Pilisvörösvár);
• krónikus osztály – elesett állapotú betegek tartós ápolása (Budapest);
• rosszindulatú betegségben szenvedők, végstádiumú betegek gondozása (Pécs);
• siketek speciális ambulanciája (Grác, Linz, Bécs);
• biztosítással nem rendelkező személyek és vagyontalan emberek orvosi ellátása, ápolása (Bécs);
• dialíziscentrum (Bécs);
• együttműködés önsegítő csoportokkal (Budapest, Linz);
• hajléktalanok gondozása (Pozsony);
• drogfüggők terápiás központja (Linz).