Az Isten-Gyermek és istengyermekségünk.

Szomorú valóság: „Elveszett paradicsomban” élünk. Elhagytuk a boldog otthont, amit Paradicsomnak neveztünk, s eltékozoltuk az Atyai örökséget, de Isten folyton keres bennünket, hogy visszaadja esélyünket a boldogságra.

Tisztelettel

A Betegápoló Irgalmasrend Budai Irgalmasrendi Kórház Dolgozóinak

Kedves Munkatársak!

Ezt a napot kórházunkban, mint katolikus keresztény intézményben, egyházi ünnepként üljük meg.

Mint gyógyító intézményben, szükségszerűen, a vasárnapi beosztás szerint állunk a betegek szolgálatára.

Ne feledjük, az egyházi ünnep nem csupán munkaszüneti nap, hanem a lelki töltekezésre rendelt idő is, a közösségben végzett istendicséretnek és imádságnak lehetősége is, amelyre elsősorban a közösségi szentmise kínál alkalmat.

Augusztus 15-én a szentmise, 17:30-kor lesz, az Irgalmasrendi Szent István kápolnában (Frankel Leró út 54.)

Csapdában vergődünk, mert az erőszakra rosszul válaszolunk. A rosszat rosszal viszonozzuk.

Sajátos tere ennek a szabad-verseny, amit az általános igény álarca fedez; jelen van a hétköznapi terrorizmus, ami rátelepedett minden napunkra, és félelmet, és bizonytalanságot gerjeszt; új jelenségként berobbant a világunkba a „forradalmi erőszak” is, ami alig értelmezhető.

Van-e kiút ebből a helyzetből? Felismerjük-e az új lehetőséget, amit az isteni erőtér kínál?

Tudásközpontú világunkban isteni jel és isteni modell

Jelt adott az Isten, előbb a pásztoroknak, majd a világ minden emberének. „Ez lesz nektek a jel:
Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”