A hospitalitás mint a Betegápoló Irgalmasrend alapja

A kifejezés a latin „hospitalitas” szóból származik és „befogadó szeretetnek” fordítható. Fontos azonban, hogy kiegészítsük ezt újabb dimenziókkal ahhoz, hogy a szó a Betegápoló Irgalmasrend szellemiségét minden szempontból kifejezze. 

A hospitalitás karizmája a rendalapító Istenes Szent János tevékenységét fejezi ki, aki az egész embert gyógyító és befogadó szeretettel közeledett bajban lévő embertársai felé. Életszemlélete szerint a csak szakmai megközelítésen túl figyelembe kell venni embertársaink gondozásában a spirituális dimenziót is. Ezért hivatásunkat így fogalmazzuk meg: jót tenni a rászorulókkal magas szakmai szinten, de egyúttal fenntartás és feltétel nélküli szolgálattal.

A Betegápoló Irgalmasrend szellemében a hospitalitás tehát nem más, mint korlátlan, szakmailag kompetens és keresztény értékekre épülő befogadó szeretet. 

Ezt a megállapítást minden időben az aktuálisan működő apostoli intézmény céljainak szolgálatára kell átültetni. A működés alapjait Istenes Szent János Rendalapító élete szolgáltatja. 

Példák a hospitalitás „újszerű” megélésére a jelenlegi irgalmasrendi intézményrendszeren belül:

• krónikus osztály - elesett állapotú betegek tartós ápolása (Budapest)
• rosszindulatú betegségben szenvedők, végstádiumú betegek gondozása (Pécs)
• süketek speciális ambulanciája (Graz, Linz, Bécs)
• biztosítással nem rendelkező személyek és vagyontalan emberek orvosi ellátása, ápolása (Bécs)
• dialízis centrum (Bécs)
• együttműködés önsegélyező csoportokkal (Linz)
• hajléktalanok gondozása (Pozsony)
• drogfüggők terápiás központja (Walkabout)