„A hatalom birtokosa vezírséget adott Buda eme szolgájának

Az ő idejében békében vannak mind- annyian a vallások és az országok

A javait jótéteményekre használja fel, csoda-e hisz ő

Mindig Mohamed hagyományai sze- rint cselekszik

Egy termálfürdőt épített, melynek párját az ég sem látta

Ha a „szerencse birodalma” lenne a neve a példázatban helyén való volna

Ennek a szívderítő épületnek így mondták az évszámát:

Musztafa pasa épülete ez a párjanincs épület”

 

Akik jártak már Törökországban, bizonyára felfigyeltek a műemlékek – dzsámik, csorgó kutak, hidak, türbék – falán látható cirkalmas feliratokra, amelyeket törökül kitábénak neveznek. Ezek díszes kivitelükkel részint az épület díszítésére szolgáltak, másrészt örök emléket állítottak az építtetőnek is. A szemet gyönyörködtetően szép, ékesen megfogalmazott versezetek azonban egyúttal fejtörők is voltak: az értő olvasó bizonyos betűk számértékét összeadva kiszámolhatta az építés dátumát. Az efféle kronogrammok, táríhok a hódoltsági épületek falait is díszítették, mára sajnos alig maradt meg néhány közülük. A megfejthető évszám, ami a Veli bej fürdőre vonatkozik, a következő: 1574-75. Szokollu Musztafa, Buda leghíresebb pasája (1566-78) ekkor fejezte be a hódoltság legszebben megépített fürdőjét.

 

A Duna és a meredek hegyoldal közötti keskeny sávban, közvetlenül a Lukács fürdő és a Komjádi uszoda között, a felhévizi források ölén található a Veli bej fürdő, amely megbújik a „modern” kórházépület és az arányaiban klasszikus vonalú Hild udvar között. Amikor elkészült, a költő a legszebbnek látta, hiszen „párját az ég sem látta”.

 

1584. Melchior Besolt: Hajóink mellett volt egy török fürdő is, ahová sokan elmentek közülünk fürödni vacsora után. Ez híres volt vizének jóságáról és szépségéről, valamint számos díszes csorgókútjáról. Ezzel a vízzel való mosdás a gonosz betegségek legtöbbjére megfelelő.

 

1594. Ásik Mehmed bin Háfi z Ömer er-rúmí (?–1598 után): Buda városában számos helyen van hévíz [germáb]. Buda városának határában van, s Veli bég hévize [ilidzsa] néven ismerik. Vize közepesen meleg. Forrásából annyi víz tör fel, amennyi öt malmot is meghajtana. Ezzel a vízzel való mosdás is a gonosz betegségek legtöbbjére megfelelő.

 

1663. Evlia Cselebi: Buda minden lakosa, ha egy roko- na elhalálozik, ebből a fürdőből vitet vizet hordókban, a tetemet ezzel az Isteni Hatalom keze által forralt vízzel mossa meg. Ez a kegyes cselekedet Buda erkölcsi értékeinek egyike.

 

A budai pasa nem véletlenül találta meg ezt a helyet, hogy fürdőt építsen a Budáról észak felé kivezető „Országút” mellett. Már a rómaiak is élvezték az itteni hőforrások áldásait. Adatok tanúskodnak arról, hogy Attila és Árpád fejedelem szintén táboroztak errefelé, és a IV. Béla által behívott johannita lovagok is működtet- tek ispotályt ezen a helyen. A török időket megelőzően, Mátyás király uralkodása idején pedig állandó használatra létesített fürdőt találunk a mai Császár helyén. Gróf Marczibányi István, korának egyik legnagyobb mecénása, 1802-ben megvásárolta a Császárfürdőt, mely a törökkori részt is magába foglalta, és nagyszabású helyreállítási és átalakítási munkába kezdett. Néhány évtizeddel később így emlékeztek vissza e munkálatokra: „a romokban heverő düledékek eltakaríttatván, elkezdették kutatni a hévízforrások fő kútfejét, s a hajdankor építményire mutató földlepte kőrétegzetek félre mozdíttatván, s újabb épületeknek ásatván alapjai, ismét napfényre tűnt fel a szénsavval bőven bugyogó, s a törökök által titkos isteni erővel felruházott s szentkép- pen őriztetett mainapi forrás”. A forrás gyógyereje hamar ismertté vált, és 1804-ben a Helytartó Tanács rendeletére egy orvosi bizottság – melyben Kitaibel Pál is részt vett – tudományosan megvizsgálta, és meghatározta a gyógyforrás kémiai összetételét. Az ásványvíz nagy gyógyerejének híre gyorsan elterjedt, és a fürdő fokozatosan az ország egyik legtekintélyesebb gyógyhelyévé vált. Mindez te­hát elsősorban a gyógyforrásoknak volt köszönhető, melyek feltörési helyeit – mint a fürdő legfontosabb al­kotórészét – nagy becsben tartották.

 

Gróf Marczibányi István 1806-ban a helyreállított épületet az Irgalmasrendnek adományozta. A bejárat­hoz egy kőtáblát helyeztek el a következő felirattal: „Az ápolatlan betegeknek szenteltetett 1806”.

 

Alig telt el 36 év, s a Császárfürdő épületei lebontásra kerültek. Hild József nagyszabású tervei alapján a Veli bej fürdő köré csodálatos építészeti egység épült.

 

A Veli bej fürdő a Császárfürdő épületegyüttesének legrégebbi megmaradt egysége, és az 1840-es évek ele­jén a déli homlokzatára és sarokkupoláira rátelepedő Hild-udvarral együtt annak utolsó hírmondója.

 

A törökkori építészet és fürdőkultúra nagyszerűsége ellenére a Császárfürdő a klasszicizmus és a romanti­ka idején élte a virágkorát. Sajnálatos módon azonban az 1970-es években, azért, hogy helyet adjanak egy új kórházépületnek, a fent említett két épület kivételével mindent lebontottak, a gótizáló romantikus török für­dőket, a fedett faszerkezetes női uszodát, a vasbeton szerkezetű férfi uszodát (1927-ben itt rendezték meg az első Európa-bajnokságot). Egyedüli vigasz talán az, hogy a két legjelentősebb épület megmaradt.

 

Az új kór­házépület szinte teljesen karéjba fogja a török fürdőt, amelyet déli oldalról Hild József fürdőépülete már úgyis lezárt. Ez a bezárás „olyan jól sikerült”, hogy alig van az idősebb, de főleg a fiatalabb nemzedék körében ember, aki Buda talán legszebb, de mindenképpen legnagyobb török fürdőjéről hallott volna. Hozzájárult ehhez az el­feledéshez az is, hogy az épület több mint tíz évig hasz­nálaton kívül volt.

 

A Betegápoló Irgalmasrend 2000-ben, 50 évvel a szer­zetesrendek szétszóratása, 11 évvel a redszerváltoztatás után ismét birtokba vehette a Császárfürdő épületegyüt­test. Nehéz örökséget vettek át. Az épületek leromlot­tak, a berendezések korszerűtlenek voltak. Szerencsére a szépséges Veli bej fürdő törökkori falai ellenálltak az 1974-ben ellene elkövetett „műemléki felújítás merény­letnek”. Megemelték a padlószintet, ablaknyílásokat vágtak, szellőzőcsatornákat építettek, márványburkolat­tal takarták el az eredeti falakat.

 

Ezt a „örökséget” volt hivatva felszámolni a Beteg­ápoló Irgalmasrend nagyvonalú fejlesztési gondolata, melyet 2004-ben szakértők bevonásával Virág Csaba DLA a „Hild Udvar - Császár-fürdő egészségturisztikai fejlesztése” témájú megvalósíthatósági tanulmányban foglalt össze.

E terv részeként a Veli bej fürdő teljes felújítása meg­történt. A fürdő részben gyógyászati, részben wellness célokat szolgál, ezért az összes gyógyászati egység és azok háttere is megújult.

Az építkezés viszontagságosan indult, mivel a kivitele­zéssel megbízott első cég tönkrement. A második köz­beszerzési eljáráson a Laki Zrt. nyerte el a munkálatok folytatási jogát.

 

Elsőként a Budapesti Történeti Múzeum régészei száll­ták meg a területet, és mindig találtak valamit. A 400 éves épület eddig fel nem tárt elemeire: eredeti pad­lóburkolatra, festett vakolatra, vízvezeték- és csatorna­rendszerre és a fürdőt tápláló kútra bukkantak. Találtak középkori temetőt, edényeket, malomköveket, és nem utolsó sorban vizet, vizet, vizet…

A kibontással feltárult a hajdani fürdő tömegének szép aránya, és az évszázadok alatt megnemesedett kőfala.

 

A fürdő köré vont üvegbordás üvegtetővel fedett kerengő technicista részletképzései szépen találkoznak Szokollu Musztafa hajdan büszke falaival. Ez a kerengő azonban nem pusztán a régi tömeg láttatását szolgálja, de egy új és nagyvonalú térsort is a fürdőhöz kapcsol. Ez a térsor az, amely most a fürdőt, és a tőle délre el­helyezkedő Hild-udvart összekapcsolja, és a wellness szolgáltatások egy részét biztosítja. Ennek a kerengőnek egyik, szinte nem látható fontos büszkesége az Irgalmas forrás, amely a régi dokumentumoknak megfelelően Alapozás forrás néven a csatornarendszeren keresztül a Dunába folyt. Büszkén mondhatjuk, hogy az Irgalmas forrás 1200 liter/perc vízmennyisége minősített ásvány­vízként (gyógyvízminősítése folyamatban) a Veli bej für­dő fontos része.

 

Korszerű, a történeti hűséget és atmoszférát gaz­dagon kibontó megoldás született, amelyet immár az előcsarnok transzparens terén át a park felől is minden korábbinál jobban megtapasztalhatunk. Ez a tér, az elő­csarnok szolgál majd a fürdő kávéházaként, a mosta­nihoz méltó, a török formavilágot szellemesen felidéző berendezéssel.

 

Fontos változások történtek Buda egyik legelhanya­goltabb, legizgalmasabb és legreménytelibb szegletén. A fürdő rekonstrukciós fejlesztésével voltaképp egy itt kibontakoztatható nagyszabású program szellemi és fi­zikai magja jött létre. Egy kis török világ, jelenben élő múlt, frissességet, egészséget kölcsönző csodák, elmúlt évezredeink, évszázadaink becses hagyatékai, egy új évezred hajnalán.

 

A mai Magyarország egészségügyében kovászként működő irgalmasrendi szerzetesek nemes elődeikhez méltón megismételhetik azokat a mondatokat, ame­lyeket 1927. június 21-én a Császárfürdő versenyuszo­dájának megnyitóján az akkori rendfőnök, Babinszky Nárcisz mondott: „Magyarok vagyunk. Mindenki meg­teszi, amit tud. Mi ezzel szolgáljuk hazánkat.”